OROK TORVENYEK - Natalia de Lemeny Makedonova

A Fényből fogadtatott 2018. szeptember 20-án

Az ágyon feküdtem és megpróbáltam teljesen ellazulni. Mikor elértem, hogy semmire se gondoljak, egyszer csak egy tátott pofájú, vicsorgó fogú randa női arc támadt rám. Elcsodálkoztam és meglepetten felkiáltottam: „ez meg mi?” Közben rájöttem, hogy valaki meg akar engem zavarni, mert nyilvánvalóan nem tetszik neki, amire éppen készülök. Nem figyeltem erre az arcra, és biztonságos helyre képzeltem magam.

Lótuszülésben ültem, kissé a föld felett lebegve. Fény sugárzott belőlem. A környezet enyhén homályos volt, de felismertem egy virágos rétet. Egyszerre fehér fény sugarában állva láttam magam, amint felnézek arra a helyre, ahonnan jött. Egy kisebb méretű, ezüstszínű űrhajóra lettem figyelmes. Fokozatosan felemeltettem, míg a belsejében nem találtam magam. Egyedül álltam ott egy nagy teremben, és köröttem mindenütt a sötét térből jövő kék fény sziporkázott. Közben a hajó elindult. Mozgását olyan nekiiramodásnak vettem, megfordulni sem volt időm, és máris a Nap mögött találtam magam.

Előtte álltam. Mindenütt sok volt a láng és a fény. A Nap közepéből hirtelen valami világító gyűrű kezdett kialakulni (szétgördülni), mely minden irányban növekedett a Nap széle felé, míg nagy nyílássá nem lett. Rájöttem, hogy egy hatalmas kapu előtt állok. Keresztül láttam rajta nagy távolságra, ahol apró magként a Földbolygó suhant. Jobbra néztem, és mellettem a térben egy hatalmas hajó lebegett. A színét sötétnek véltem, mintha összeolvadt volna a világűr hátterével. Egyszerre közvetlenül benne találtam magam. Először homály vett körül, csak azt észleltem, hogy én világítok. Egy kis idő múlva a fehér fény intenzív sugarai árasztottak el, és betöltötték a hajó egész nagy terét. Arról a helyről, ahonnan kiáradtak, fokozatosan nemes lények csodálatos alakjai bontakoztak ki.Fokozatosan felismertem őket, először az ifjú Imanuelt, majd Abdrushint és Szvanhildát. Imanuel középen állt, egy kicsit elöl, és belőle áradt a legerősebb ezüst-fehér fény. Térdre estem. Hozzám lépett, és megragadta a vállamat, jelezve, hogy álljak fel. Szótlanul néztünk egymásra. Egy idő után megkérdeztem, a továbbiakban mi fog történni? Tenyerét a vállamra tette, és intett, hogy forduljak a napkapu felé, melyet a hajóból közvetlenül magam előtt láttam teljes szépségében. Éreztem ahogy lassan előremozdulunk és áthaladunk a középpontján. Egy pillanatra az egész folyamatot kívülről láthattam. Amikor a hajó áthaladt a kapu középpontján, fokozatosan felvette az ezüstösen sugárzó szín látható alakját. Amikor teljesen áthaladt a kapun, egy pillanatra megállt, majd nagy sebességgel elindult a Föld felé.

Nagy izzó üstökösként repült át körülötte. Hatására s Föld gyors forgásnak indult, és a felső részén lévő nyílásból aranyfolyadék tört elő. Pontosan úgy, ahogy az előző vételnél módomban volt látni.

Ebben a pillanatban a kép fokozatosan eltávolodott, míg teljesen el nem veszett, és én az ágyon fekve találtam magam, tele csodálatos átéléssel.

Rájöttem, hogy ez az egész új vétel csak az általam nemrég leírt történés kiegészítése volt, de egy más látószögből.